Leírás
Echinocactus grusonii – Óriás sünkaktusz
Echinocactus grusonii – Óriás sünkaktusz Mexikóból származó, nagyméretű gömbkaktusz faj.
A kaktuszfélék (Cactaceae) családja mintegy 2000 fajt foglal magába. Fajai Amerika trópusi illetve szubtrópusi sivatagos valamint száraz hegyvidéki területről származnak.
Talaj: Jó vízáteresztésű laza földbe ültessük, amennyiben a növény tőzegben van, érdemes kaktuszföldbe átültetni.
Fény és hőmérséklet: Fény és melegigényes. Egész évben napos, levegős helyet igényel. télen 6-10 fokon teleltessük lehetőleg világos helyen.
Öntözés és tápanyagutánpótlás: Nyáron tartsuk nyirkosan a földjét, télen viszont csak nagyon kevés vizet kapjon, elkerülve ezzel a gyökérrothadást. Tavasztól őszig havonta egyszer pótoljuk a tápanyagot kaktuszoknak való tápoldattal, megfelelő hígításban.
Készletünk napi szinten változik, ezért kérjük, érdeklődjön személyesen, telefonon vagy email-en.
A változtatás jogát fenntartjuk!
https://www.facebook.com/tajkertesz/
Támaszok, karók a növények igényeire szabva:
A növénygondozás során sokszor szükség van arra, hogy a növényeket kitámasszuk annak érdekében, hogy a még gyenge növény ne hajoljanak el a saját súlya alatt, illetve, hogy a növekedésük egyenesen felfelé történjen és ne hajoljanak el oldalra.
Mivel mindegyik növény eltérő tulajdonságokkal, méretekkel és igényekkel rendelkezik, ezért alaposan fel kell mérnie, hogy pontosan milyen támasztékokat kell beszereznie az eredményességhez. A nehéz szárral rendelkező növények kitámasztására vastag, magas karókat érdemes venni, melyek elég erősek ahhoz, hogy megtartsák őket.
A dísznövények esetében már nagyobb hangsúly van a dekoratív kinézeten, hiszen jó esély van rá, hogy ezek a növénytámaszok a lakásunkat fogják díszíteni, pl.: a nappaliban. A megfelelő méretű, formájú és kialakítású növénytámaszok használatával biztosítható a növények egészséges , csodás fejlődése.
A bambuszok (Bambuseae) :
a perjefélék családjába tartozó évelő, örökzöld növények
Több mint 1000 fajuk ismert. Fő előfordulási helyük Északkelet-Ázsiától Délkelet-Ázsián át egészen Északkelet-Ausztráliáig terjed.
Ugyan a perjefélék családjába tartoznak, sokan mégis bambuszfaként hivatkoznak rájuk, mivel némely fajuk megfelelő körülmények között akár 20 méternél is magasabbra nő, száruk vastagsága pedig meghaladhatja a 15 centimétert is. Persze nem ez az általános. A legtöbb faj magassága 3 és 10 méter közötti, szárvastagsága pedig 2 és 5 centiméter között van.
A hazánkban is egyre népszerűbb növényeket eredeti élőhelyén nagyon sokrétűen, az élet szinte minden területén hasznosítják, felhasználják
A bambusz felhasználása:
Eladásra kínált bambuszrügyek egy japán bevásárlóközpontban
Az üreges felépítésű, kis súlyú és nagyon hajlékony, rugalmas száraknak köszönhetően az élet szinte minden területén hasznosítható növények. Készíthető belőle kerítés, építési állványzat, kerti vagy akár szobai bútor, de még ékszer is. Japánban íjat is készítenek belőlük, továbbá kb. a 11. században megépített első ágyúk csőanyagául is bambusznádak szolgáltak (ezek a hucsongok). A bambusz szárát alkotó rostokat – a lenhez vagy kenderhez hasonló módon – a textilipar mint szálasanyagot hasznosítja, vagy a vegyipar kinyeri belőlük a cellulózt, és abból viszkózszál készítenek szintén textilipari felhasználásra.
A talajból kibújt fiatal bambuszhajtás, a bambuszrügy a legtöbb faj esetében ehető, az ázsiai konyha egyik kedvelt alapanyaga.
