Szabadgyökerű szőlő oltványok Othello csemegeszőlő

A Szabadgyökerű szőlő oltványok között az Othello csemegeszőlő szeptember végén október elején érik. Kék hamvas bogyói vannak ,  középnagy, gúla alakú fürtje , tömött.  Magas ellenálló képességű , jó fagytűrő fajta.

Leírás

Szabadgyökerű szőlő oltványok Othello csemegeszőlő

A Szabadgyökerű szőlő oltványok között az Othello csemegeszőlő szeptember végén október elején érik. Kék hamvas bogyói vannak ,  középnagy, gúla alakú fürtje , tömött.

Magas ellenálló képességű , jó fagytűrő fajta.

Jelen termékünk szabadgyökerű kiszerelésű , így a növényt nedvesen tartó közeggel küldjük , és javasoljuk mihamarabbi elültetését.

Az ültetéshez használjon marhatrágyát, vagy  Agrecol tápot.

A telepítéshez optimális időpont is október 20. után kezdődik, és tart egészen addig, amíg a talaj át nem fagy, így akár -enyhe idő esetén- decemberben is ültethet.

Tehát Ön nem marad le semmiről, sőt a legjobb időpontban tudja elültetni a nyugalmi állapotban lévő gyümölcstermőket, így biztosítva a legjobb eredést.

Elérhető többféle méretben és árban.

Készletünk napi szinten változik, ezért kérjük, érdeklődjön személyesen, telefonon vagy email-en.
A változtatás jogát fenntartjuk! 

https://tajkertesz.com/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Othello_(sz%C5%91l%C5%91fajta)

Az Othello észak-amerikai eredetű, kék bogyójú, jellegzetes vitis labrusca (rókaszőlő) mellékízű direkt termő szőlőfajta, a Vitis labrusca × Vitis riparia × Vitis vinifera keresztezéseiből származó hibrid. A labruska mellékízű fajták borát Magyarországon kereskedelmi forgalomba hozni már évtizedek óta tilos, ezért árutermelő ültetvényeken sehol sem találkozunk az Othello fajtával. Az érvényben lévő magyar Bortörvény[1] rendelkezése szerint a direkt termő fajta ültetvényeit 2000 végéig ki kellett vágni. Csak kiskertekben, étkezési szőlőként jelenik meg. A direkttermő megnevezés a filoxéra megjelenése óta használatos. A 19. század második felében a behurcolt kártékony rovar végigpusztította Európa szinte minden ültetvényét, teljesen átrajzolva az egyes borvidékek fajtaválasztékát.[2]
Jellemzői
Tőkéje középerős növekedésű, közepes vagy bőtermő. Levele sárgászöld, sima, ötszögletű, hosszú tölcséres. Fürtje középnagy, gúla alakú, hengeres, tömött. Bogyói középnagyok, kissé megnyúltak, sötétkékek, erősen hamvasak piros húsúak, héjuk vastag. A kék szín nemcsak a bogyó héjában, hanem a húsában is megtalálható. Szeptember végén, október elején érik, de sokáig a tőkén tartható. Rothadásnak, fagyoknak, filoxérának ellenálló, de a szárazságot rosszul tűrő fajta.
Bora rubinpiros, enyhén labruska ízű és illatú, csersavban gazdag asztali vörösbor.

Érdekelhetnek még…