Description

Középérésű, nagy terméshozamú, betegségellenálló, holland hibrid. Csövei igen vastagok, nagy tömegűek. Vetés: április közepétől június végéig 1-2 hetes eltéréssel. Térállás: 70×25 cm. Szedés: A szedését akkor kezdjük, amikor a szemek már a cső felső harmadában is kitelnek és világossárga színűek. Friss fogyasztás esetén, csak 10 percig forraljuk a csöveket! A takarmánykukoricától abban különbözik, hogy levele vékonyabb, a szemek cukortartalma sokkal magasabb és lassabban alakul át keményítővé. Cukortartalmuk alapján a hagyományos normálédes típus mellett megkülönböztetünk cukortartalom-növelt és szuperédes fajtákat. Az előbbiek állománya a normálédesekhez hasonló, színük általában világosabb. A szuperédes fajták szemei inkább roppanó jellegűek, cukortartalmuk a legmagasabb. (A normálédesek 3-6%-os cukortartalmával szemben 9-12 % cukrot tartalmaznak.).

Készletünk napi szinten változik, ezért kérjük, érdeklődjön személyesen, telefonon vagy email-en.
A változtatás jogát fenntartjuk! 

https://tajkertesz.com/

https://www.facebook.com/tajkertesz

A pasztinák (Pastinaca sativa) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj, amely a sárgarépával (Daucus carota subsp. sativus) rokon és Európában őshonos gyökérzöldség.

Nemzetségének a típusfaja.

Már az ókorban ismerték, és csak a burgonya érkezése után szorult vissza. Népies nevei: fehérrépa, peszternák, paszternák, olaszrépa, latin nevéből pasztinák, helytelenül édesgyökérnek is nevezik. A gyökér és a mag a petrezselyemhez hasonló ízű, csak kissé édesebb. A levelét nem használják. A petrezselyemnél nagyobb tápértékű, ezért ezt az újra közkedvelt növényt a konzervipar is használja. A 16-22 centiméter hosszú gyökér a petrezselyemnél gazdaságosabb, édeskés, sima felületű és fűszeres ízű.

Előfordulása

A pasztinák csaknem egész Európában és a mérsékelt övi Ázsiában (Törökország, Kaukázus, Szibéria) igen gyakori. Észak-, Dél-Amerikában, Afrika déli részén, valamint Ausztráliában, Új-Zélandon és az ázsiai Kínában és Japánban meghonosították ezt az ehető növényfajt.

Megjelenése

A pasztinák kétéves, élesen barázdált és szőrös szárú, 30-100 centiméter magas növény. Szára felálló, és felső részén elágazik. Levelei egyszer, ritkán kétszer szárnyaltak, 3-7 pár levélkéi, melyek mintegy 5 centiméter hosszúak, többé-kevésbé ülők, tojásdad vagy lándzsás alakúak, gyakran karéjosak vagy hasogatottak. Az ernyővirágzat 5-15 sugarú, mintegy 10 centiméter széles, a virágok élénksárgák, a gallér- és gallérkalevelek hiányoznak. Az egész növény erősen sárgarépa-illatú, amit különösen akkor érzünk, ha a leveleket megdörzsöljük. A levél érintése azonban bőrgyulladást okozhat.^[1]

Gyógyhatása

Hatóanyagai hasonlóak a petrezselyeméhez, gyökerének főzete vizelethajtó, görcsoldó, vese- és epekő, illetve gyomorbajok esetén jó hatású.