Cupressocyparis leylandii ‘Gold Rider’, Aranysárga leylandi ciprus

Description

Cupressocyparis leylandii ‘Gold Rider’, Aranysárga leylandi ciprus

Cupressocyparis leylandii gold rider / Leylandi ciprus sárga

Cupressocyparis ‘Gold Rider’, Arany leylandi ciprus

Teljesen ellenálló , örökzöld fajta.

Szoliter növényként kertünk csodás éke lehet.

Edényes növényként is tartható de akkor ügyelni kell a locsolás mennyiségére.

Nagyon jó szárazságtűrő , de szép színét tápozással is elősegíthetjük.

Jelen termékünk  kb. 50/60 cm + cserép

Elérhető többféle méretben és árban.

Készletünk napi szinten változik, ezért kérjük, érdeklődjön személyesen, telefonon vagy email-en.
A változtatás jogát fenntartjuk! 

https://tajkertesz.com/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Leyland-ciprus

Származása, elterjedés

Kialakulását a különböző források rendkívül eltérően írják le. Az egyik szélsőség szerint ez a kétféle örökzöld spontán hibridje, amelyet az 1800-as években telepítettek be Angliába.^[4] A másik szélsőség^[1] szerint a 19. század végén, Angliában hozták létre tudatos keresztezéssel.

A szakirodalom (Johnson, 2004) szerint a két faj spontán hibridizált, méghozzá több alkalommal, a Brit-szigetek különböző részein. Mint gyakorlatilag minden intergenerikus hibrid, a Leyland-ciprus is terméketlen; csak ivartalanul szaporítható. Ennek megfelelően a különböző időpontokban létrejött hibridek a növény ma ismert kertészeti változatai.

Változatai

Az egyes változatokat főleg az ágrendszer sűrűsége és a lomb színe alapján különböztetjük meg. Magyarországon főleg lazább, kúpos koronájú, kissé szabálytalan ágrendszerű típusai terjedtek el (Czáka, Rácz).

1. Legelőször valószínűleg ‘Rostrevor’ változata alakult ki, valamikor 1870 körül a névadó Rostrevorban (Észak-Írország, Down megye). Igazából sosem jött divatba, nem különösebben terjedt el, ezért a kevésbé tájékozott források többsége egy több mint másfél évtizeddel későbbi eseményt ad meg első keresztezésként.

2. 1888-ban a powysi Leighton Parkban alakult ki a ‘Haggerston Grey’ fajta (Johnson, 2004), amelyet az ismertetők többsége „alapfajnak” nevez. Egy C. J. Leyland nevű, éles szemű kertépítő lelt rá hat magoncára — ezeket felnevelte és szaporította.^[5] Ez a könnyen szaporítható fajta terjedt el először a világon, a fajt pedig Leylandról nevezték el. Szép gyűjteménye látható a Füvészkertben. Annak ellenére, hogy terméketlen, nyáron tömegesen hozza sárga virágport hintő porzós virágait. A jóval kevesebb nőivarú toboz 2 cm-es, barna.