Madáreleség, madáretetők

Az madarak téli etetésével kapcsolatban, nagyon helyesen, mélyen beépült a köztudatba, hogy ha

„Ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba.” 

Mi áll ennek hátterében, és pontosan mit is jelent a hétköznapok gyakorlatában?

A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, és ezt véletlenül éppen a tél leghidegebb időszakában tesszük, a madarak nehéz helyzetbe kerülhetnek. Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5 – 10 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak eleget táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

Természetesen kerülhetünk olyan élethelyzetbe, hogy nem tudunk folyamatosan etetni. Ilyenkor, ha van néhány napunk az átállásra, naponta csökkentsük a kihelyezett eleség mennyiségét. A madarak, érzékelve a táplálék megfogyatkozását, egyre nagyobb körben keresgélnek, majd tovább állnak  a környékről. További segítség a madaraknak, ha az etetést lehetőleg nem a tél leghidegebb napjaiban hagyjuk abba.