Leírás
Berberis thunbergii ‘Maria’ – Sárga oszlopos borbolya
Berberis thunbergii ‘Maria’ – Sárga oszlopos borbolya 0,8-1,2 m magas, oszlopos növekedésű, lombhullató díszcserje. Őszi lombszíne élénk vörös.Lombszíne élénksárga.
Apró, sárga virágaiból őszre piros bogyók fejlődnek.Napos fekvésbe, üde talajba ültessük.
Jelen termékünk: kb. 20
Szállítani 200 cm és 40 kg-ig tudunk futárszolgálattal, ezen felül egyedi szállítási feltétel egyeztetése szükséges.
A készletünk napi szinten változik, így a változás jogát fenntartjuk.
https://www.facebook.com/tajkertesz
Jellemzése
A nemzetségre jellemzőek a kétalakú hajtások; a hosszúhajtások alakítják ki a növény formáját, a rövidhajtások mindössze 1–2 mm-esek. A hosszúhajtások levelei nem fotoszintetizálnak, hanem háromágú, 3–30 mm hosszú tövisekké módosultak; a tövissé módosult levelek hónaljában nőnek a fotoszintetizáló levelű rövidhajtások. Ezek a levelek 1–10 cm hosszúak, egyszerűek, tüskés vagy sima szélűek. Csak a fiatal borbolyák növesztenek leveleket a hosszúhajtásokon, 1-2 éves korukra beáll a nemzetségre jellemző rövidhajtásos-hosszúhajtásos lombrendszer.
A lombhullató fajok (pl. Berberis thunbergii, B. vulgaris) szépségét főleg változatos, fényes sötétzöld, ősszel vöröses vagy akár bronzszínű leveleik adják. Egyes kínai örökzöld fajok (pl. B. candidula, B. verruculosa) leveleinek fonákja vakító fehér, ami szintén vonzó látványt nyújt.
A sárga vagy narancsszínű virágok magánosan, vagy legfeljebb 20 virágból álló fürtben nyílnak. 3–6 mm hosszúak, az általában azonos színű csésze- és pártalevelek száma 6, körönként hármasával állnak. Az apró bogyótermés 5–15 mm-es, megérve vöröses vagy sötétkék színű, gyakran hamvas rózsa- vagy ibolyaszín viaszos bevonattal; alakja hosszúkás vagy gömbölyded is lehet.
Leveleinek, sárga virágainak, lombhullás után is sokáig díszlő vöröses terméseinek dekoratív hatása miatt díszcserjeként ültetik. Betörések elleni védelemként is felhasználják, sűrű növése, fájdalmas, nehezen gyógyuló sebet ejtő tövisei miatt sövényként, és ablakok alá is telepítik.
Valaha sárga festékanyagot vontak ki szárából, gyökeréből és kérgéből.[2]
A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) a búza súlyos gombafertőzésének, a feketerozsdának (Puccinia graminis) köztesgazdája, ezért több helyen tiltják telepítését.
A borbolyák számos fajának C-vitaminban gazdag, fanyarkás ízű termése ehető, egyes országban (a fő termelő Irán) aszalt gyümölcsként árulják, vagy éppen lekvárt készítenek belőle.
