Leírás
Cupressocyparis leylandii ‘Gold Rider’ , Arany leylandi ciprus, Pom-Pon
A Cupressocyparis leylandii ‘Gold Rider’ , Arany leylandi ciprus, Pom-Pon lombozata metszéssel lett kialakítva.
A forma fenntartása folyamatos nyírással valósítható meg.
Teljesen ellenálló , örökzöld fajta.
Szoliter növényként kertünk csodás éke lehet.
Edényes növényként is tartható de akkor ügyelni kell a locsolás mennyiségére.
Nagyon jó szárazságtűrő , de szép színét tápozással is elősegíthetjük.
Jelen termékünk 20literes konténerben kapható és kb:110 cm magas
Elérhető többféle méretben és árban.
Készletünk napi szinten változik, ezért kérjük, érdeklődjön személyesen, telefonon vagy email-en.
A változtatás jogát fenntartjuk!
https://tajkertesz.com/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Leyland-ciprus
Származása, elterjedés
Kialakulását a különböző források rendkívül eltérően írják le. Az egyik szélsőség szerint ez a kétféle örökzöld spontán hibridje, amelyet az 1800-as években telepítettek be Angliába.[4] A másik szélsőség[1] szerint a 19. század végén, Angliában hozták létre tudatos keresztezéssel.
A szakirodalom (Johnson, 2004) szerint a két faj spontán hibridizált, méghozzá több alkalommal, a Brit-szigetek különböző részein. Mint gyakorlatilag minden intergenerikus hibrid, a Leyland-ciprus is terméketlen; csak ivartalanul szaporítható. Ennek megfelelően a különböző időpontokban létrejött hibridek a növény ma ismert kertészeti változatai.
Változatai
Az egyes változatokat főleg az ágrendszer sűrűsége és a lomb színe alapján különböztetjük meg. Magyarországon főleg lazább, kúpos koronájú, kissé szabálytalan ágrendszerű típusai terjedtek el (Czáka, Rácz).
1. Legelőször valószínűleg ‘Rostrevor’ változata alakult ki, valamikor 1870 körül a névadó Rostrevorban (Észak-Írország, Down megye). Igazából sosem jött divatba, nem különösebben terjedt el, ezért a kevésbé tájékozott források többsége egy több mint másfél évtizeddel későbbi eseményt ad meg első keresztezésként.
2. 1888-ban a powysi Leighton Parkban alakult ki a ‘Haggerston Grey’ fajta (Johnson, 2004), amelyet az ismertetők többsége „alapfajnak” nevez. Egy C. J. Leyland nevű, éles szemű kertépítő lelt rá hat magoncára — ezeket felnevelte és szaporította.[5] Ez a könnyen szaporítható fajta terjedt el először a világon, a fajt pedig Leylandról nevezték el. Szép gyűjteménye látható a Füvészkertben. Annak ellenére, hogy terméketlen, nyáron tömegesen hozza sárga virágport hintő porzós virágait. A jóval kevesebb nőivarú toboz 2 cm-es, barna.