Leírás
Lombgyűjtő zsák 148l zöld, 53x53x53cm, 170g/m2
Készletünk napi szinten változik, ezért kérjük, érdeklődjön személyesen, telefonon vagy email-en.
A változtatás jogát fenntartjuk!
https://www.facebook.com/tajkertesz
Szállítás 200 cm és 40 kg-ig lehetséges futárszolgálattal, egyéb esetben egyeztetés szükséges a szállítási feltételekről.
Kesztyűk Története:
Az ókorban használt kesztyű olyan volt, mint a mai egyujjas kesztyű, és azt a görögök és rómaiak szinte kizárólag munkakesztyűként használták.
Homérosz (i. e. 8. század) az Odüsszeiában,Hérodotosz(i. e. 5. század) nagy történeti művében, Plinius(1. század) leveleiben tesz említést kesztyűről.
Az egyiptomiaknál ékszer gyanánt szolgált, amint azt a Tutanhamon fáraó (i. e. 14. század) sírjában talált kesztyű bizonyítja.
A 7.században aztán már megjelent a nyugat-európai királyi udvarokban és a főpapi ornátus tartozékaként, s így a hatalom, a méltóság és a gazdagság jelképe volt.
A kesztyű a 10.–11. században kezdett szélesebb körben elterjedni.
Ebben a korban az angol és spanyol uralkodók gazdagon díszített selyem- és bőrkesztyűket viseltek.
A 13. században már nők is viseltek finom lenvászonból vagy selyemszövetből készült, könyékig érő kesztyűt. I. Erzsébet angol királynő(1533–1603) hímzett, ékszerekkel díszített kesztyűben jelent meg.
A középkorban különösen nagy
jelentősége volt a kesztyűknek: az uralkodók kesztyű átadásával hatalmat és rangot is adományozhattak.
Ha például a szász uralkodó egy városnak vásártartási jogot adott, azt azzal erősítette meg, hogy a városnak egy kesztyűt küldött.
A 15. században a lovagi tornán részt vevők és a hadba vonulók nehéz lemezekből készült páncélt viseltek, aminek tartozéka volt a bőrrel bélelt, finoman kidolgozott lemezkesztyű.
Ugyanakkor a frank uralkodók udvarában már megjelentek a csipkével díszített kesztyűk is.
A reneszánsz korban a kesztyű a jólöltözöttség nélkülözhetetlen kelléke volt. A 16. században aztán teljesen általánossá vált a kesztyűviselet és ettől kezdve teljesen a divatváltozások hatása alá került.
A 19. század 40-es éveiben vezették be a kesztyűk egységes mértékrend szerinti gyártását.
A finom textilanyagból készült kesztyűk mellett a bőrkesztyűk játszottak fontos szerepet.
Ezeket báránybőrből, kecske- és gidabőrből és a vadászatokon elejtett más vadak (szarvas, őz, nyúl) bőréből készítették.
A kesztyűkészítés csak a 11.–12. században vált a nyugat-európai országokban mesterséggé és törvényekkel védett, szervezett iparrá.
A bőrök kidolgozását, a kesztyűk készítését szakmai titokként kezelték, a mesterségbeli fogások apáról fiúra szálltak.
A 15. században a kesztyűs mesterek egyben szíj- és szerszámkészítők is voltak, de szabtak és varrtak bőrmellényt és bőrnadrágot is.
A kesztyűkészítés elsősorban azokban az országokban erősödött meg és fejlődött gyáriparrá, ahol megfelelő minőségű és mennyiségű bőr állt rendelkezésre.
A készítési módtól függően ismerünk
szabott kesztyűt, amelynek alkatrészeit lapszerű anyagokból megfelelő sablonok használatával kivágják és azután összevarrják vagy – műanyagok esetén – összehegesztik,műanyagból extrudálással készült, egy darabból álló kesztyűt, valamintkötött kesztyű, amelyet egy darabban formára kötnek.
