Leírás
Paeonia lactiflora ‘Duchesse de Nemours’ – lágyszárú bazsarózsa
Paeonia lactiflora ‘Duchesse de Nemours’ – lágyszárú bazsarózsa krémfehér színű, bőségesen virágzó, illatos lágyszárú bazsarózsa.Nagy, kerek, korona alakú, krémfehér, enyhe sárga árnyalattal. Kellemesen illatos. Virágzási időszaka késő tavasszal vagy kora nyáron kezdődik, és 7-10 napig is eltarthat! Bőségesen virágzik. 60-90 cm magas, évről évre egyre erőteljesebb bokrot képez, késő ősszel a növény visszahúzódik. Levélzete látványos, 9-13 szegmensre tagolt, ezért késő őszig kertünk dísze lehet. Levélzete tél előtt besárgul, és elhal.Napos fekvést, tápdús, jó vízáteresztésű talajt igényel, de elviseli az árnyékosabb és szárazabb körülményeket is.
Kb. 15-20 cm
https://tajkertesz.com/
https://www.facebook.com/tajkertesz
A bazsarózsa (Paeonia) a bazsarózsafélék (Paeoniaceae) családjába tartozó növénynemzetség, melyet korábban a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába soroltak. A nemzetség további nevei: peónia,[1] bazsarózsacserje.[1] Kb. 33 faj Eurázsiában, egy pedig Észak-Amerikában honos.
A bazsarózsák nem közeli rokonaik a rózsáknak (Rosa spp.), nevükben a rózsa szót az azokéhoz hasonló virágaikról kaphatták.
Bazsarózsának nevezik egyrészt a Paeonia nemzetséget, másrészt a kerti bazsarózsa leggyakrabban termesztett fajtáját, a pünkösdirózsát (Paeonia officinalis subsp. officinalis cv. Rubra plena) is.[1]
Többségében lombhullató lágy szárú fajok, de vannak cserje termetűek is, ez utóbbiak mind Kínában élnek. Leveleik szórt állásúak, páratlanul szárnyasan összetettek. Virágaik általában magányosan állnak, nagyok, fehér, sárga, rózsaszín, piros vagy lilás színűek. Termése a hasi oldalon felnyíló tüsző, magja nagy, piros vagy fekete.[
A bazsarózsa vagy peonia napfénykedvelő növény, ezért olyan helyre ültessük a kertben, ahol egész nap, de minimum 8 órán át süti a nap. Tápanyagban gazdag talajban fejlődik a legjobban és előnyben részesíti a gyengén meszes talajokat. Tehát jó szerkezetű, humuszban gazdag talajban, napos helyen virágzik a legszebben.
