Leírás
Quercus palustris ‘Green Dwarf’ ,Gömb mocsári tölgy
A Quercus palustris ‘Green Dwarf’ ,Gömb mocsári tölgy kistermetű, gömb koronát nevelő, lassú növekedésű lombhullató díszfa.
Zöld levelei fényesek, mélyen, merőlegesen szeldeltek. Levelei ősszel narancsos-pirosról lilás-bordóvá színesednek.
Növekedés, alak: 3 m magas törzsre oltott kis fa gömbölyded koronával.
Levél: Levelei mélyen szeldeltek fényesen zöldek, ősszel narancssárgára, majd lilás pirosra színeződne.
Virág: Zöldessárga, nem feltűnő virágai májusban nyílnak.
Termés: Kicsi makktermés.
Termőhely, igény: Kedveli a nedves, humuszos, jó vízellátású talajt.
Felhasználás: Parkokba, kiskertekbe szoliterként.
Elérhető többféle méretben és árban.
Készletünk napi szinten változik, ezért kérjük, érdeklődjön személyesen, telefonon vagy email-en.
A változtatás jogát fenntartjuk!
https://hu.wikipedia.org/wiki/Amerikai_mocs%C3%A1rt%C3%B6lgy
Eleinte 5-10 cm-es évi növekedésű fajtáról van szó, és sok évig teszteltük, hogy a száraz és nem savanyú talajunkban, hogyan fejlődik. Jelentem, remekül!
Levelei kevésbé mélyen karélyosak mint az az alapfajnál megfigyelhető, de levelei ugyan olyan szépen színeződnek Ősszel. Kicsi gömbfának ,vagy alacsony tömött bokornak ideális.
Gömb koronájú törpe fa. A korona átmérője 2-3 méter. Levelei üdezöldek, ősszel vörös árnyalatúak, majd barnák. Makk termése lappított gömb alakú, 2 év alatt érik. Mélyrétegű, üde, nedves talajt szeret és napos vagy félárnyékos fekvést igényel.
Előfordulása, élőhelye
Az Amerikai Egyesült Államokból származik, és ott az északi szélesség nagyjából 26° és 42° között a keleti parttól Kansas és Oklahoma államok keleti határáig húzódó, többé-kevésbé összefüggő sávban él; az Appalache-hegységbe nem kapaszkodik föl. Elterjedésének északi határa Kanada délkeleti része. Mocsárerdőkben nő.
Magyarországon parkfaként a balassagyarmati Palóc ligetben is találkozhatunk példányaival.[1]
Jellemzése
30–35 m magasra nőhet. Kérge szürkésbarna, sima.
Hasonlít a vörös tölgyhöz, de mintegy 15 cm hosszú és 12 cm széles levelei mélyebben, a főér irányára merőlegesen karéjosak – sőt, egy- vagy akár kétszeresen szeldeltek is lehetnek, ami „borzas” hatásúvá teszi a fát. A karéjok szúrós hegyben végződnek. A levelek színe és fonáka is fényes, sötétzöld; érzugaikban szőrök nőnek. Lombja ősszel ragyogó vörös színre vált.
A sárgászöld porzós barkák lecsüngenek, a termős virágok nem feltűnőek. Csíkos makkjai a vörös tölgyéinél valamivel kisebbek (10–15 mm-esek). A kupacs széles, csésze alakú, a makkot egyharmadáig borítja.
