Leírás
Törpe gömb japánciprus – Cryptomeria japonica 2 labdás
Törpe gömb japánciprus – Cryptomeria japonica 2 labdás az egyik legmeglepőbb küllemű örökzöld tűlevelű. Fiatalon a szobafenyőhöz hasonló habitusú, nálunk 1-2 méterre növő. Jó vízellátottságú, átlagos, de inkább humuszban gazdagított talajban fejlődik megfelelően. Fiatal korban tőtakarást igényel télen.
Származása, elterjedése:
Kizárólag Japán három szigetén – Honsún, Sikokun és Jakusimán – honos; minden más élőhelyén betelepített (még ha több száz éve is).A japánok egyik szent növénye. A legenda szerint Tokugava Iejaszu halála után hatalmas tömegek járultak sírjához, hogy kövekkel és lámpásokkal díszítsék sírhelyét. Egy szegény ember, akinek még lámpásra sem telt, azzal fejezte ki a halott sógun iránti tiszteletét, hogy fákat ültetett a sírhoz vezető út mentén: hadd védje árnyékuk a jövő zarándokait a tűző naptól. Ezekből a japánciprusokból mára Japán egyik legszebb fasora lett: a 60–70 méter magas fák törzsének kerülete mintegy 8 méter.
Eredeti élőhelyein állományai kicsik és erősen széttagoltak, ültetett erdői viszont szépen gyarapodnak. A megmaradt természetes erdőfoltok többségét Jakusimán találhatjuk, ezekben sok fa ezer évesnél is idősebb.
Legnagyobb telepített állományai Kína Hupej tartományában nőnek; kínai változata mostanra külön alfajnak számít. Jelentős erdőit ültették Bolíviában és Kolumbia Antioquia megyéjében.
Készletünk napi szinten változik, ezért kérjük, érdeklődjön személyesen, telefonon vagy email-en.
A változtatás jogát fenntartjuk!
Jelen termékünk : 2 labdás kb. 125 cm magas
Szállítás 200 cm és 40 kg-ig lehetséges futárszolgálattal, ezen méretek felett egyedi szállítás megbeszélése szükséges.
https://www.facebook.com/tajkertesz
Közép-Japán erdőségiben őshonos, ezért a szintén onnan származó szavara hamisciprussal együtt japán hamisciprusként is említik. Nevét — a hinoki japánul „tűzfát” jelent — arról kapta, hogy eredeti termőhelyén rendszerint úgy pusztul el, hogy egy villámcsapástól tüzet fog, és óriásfáklyaként ég el. Japánban szívesen nevelnek belőle bonszait.
Európában jóval kisebb, sokszor csak nagyobb bokor. Itt elsősorban azok az enyhe klímájú régiók felelnek meg neki, amelyekben a szelídgesztenye a bükkel elegyesen nő — hazánkban ilyen helyek Sopron, Kőszeg, Nagykanizsa és Kaposvár környékén vannak.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
20–40 m magas fa, szabályos kúp alakú koronával. Vastag, tompa csúcsú pikkelylevelei felül fényes zöldekfonákukon ezüstös rajzolat látható. A pikkelylevelek tövében sorjázó olajmirigyek szétdörzsölve kellemes gyantaillatot árasztanak. 8–10 mm-es, gömb alakú toboza vörösesbarna.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
Származási helyén akár negyven méter magasra is megnövő, állományalkotó fa. A humuszban gazdag, jó víz-, és tápanyag-ellátottságú, inkább laza, mint között talajt kedvel. Savanyú, vagy semleges talajon jobban fejlődik. Télállósága különösen idős korban jónak mondható. Szereti a magasabb relatív páratartalmat, a széltől védett laza félárnyékot, a bőséges csapadékot.
Nagyon lassan fejlődik és magas kort ér meg. Ezért is kedvelt bonszaiként, de kedvelt kiskerti, temetői dísznövényként is. Az első évben érő tobozai
Kertészeti változatok[szerkesztés]
Az alapfajt kertekben csak ritkán ültetik, de a leírt kertészeti változatok száma 70-nél is több. Különösen kedveltek a törpe növésű fajták. Ezek (az alany hatására) oltványként lényegesen jobban fejlődnek, nagyobbra nőnek, mint magról szaporítva.
