Leírás
Magnolia Yellow Rider’ – Sárga virágú liliomfa
A Magnolia Yellow Rider’ – Sárga virágú liliomfa egy igazi különlegesség.
Bokros növekedésű, 6-8 méter magasra és 4-6 méter szélesre növő lombhullató magnólia. Krém sárga , kb. 10 cm-es enyhén illatos virágai korán tavasszal, még lombfakadás előtt kezdenek nyílni. Teljesen télálló. Napos, félárnyékos fekvésbe ültessük. A Magnolia ‘Elisabeth’ fajta egy igazi különlegesség.
Elérhető többféle méretben és árban.
Jelen termékünk 150-200 cm magas 3-5 literes konténerben kapható.
Készletünk napi szinten változik, ezért kérjük, érdeklődjön személyesen, telefonon vagy email-en.
A változtatás jogát fenntartjuk!
https://hu.wikipedia.org/wiki/Liliomfa
A
LEÍRÁS:
liliomfa vagy magnólia (Magnolia) a liliomfafélék (Magnoliaceae) családjának névadó nemzetsége. A liliomfák az egyik legkorábban megjelent zárvatermőcsoport mai képviselői.
A legősibb, magnóliákhoz hasonló fosszíliákat Kansasban találták, és Archaeanthusnak („ősi virág”) nevezték el. 17–20 millió éves Magnolia latahensis fosszíliákból sikerült 17 DNS-szekvenciát azonosítani.
Ezek közül 13 azonos volt a ma élő magnóliák DNS-ével, és csak 4 különbözött azoktól, amit rokonságuk bizonyítékaként értelmeznek. Maradványaik (többnyire teljes levelek, virágok és termések lenyomatai) előkerültek Európából, Észak-Amerikából és Nyugat-Ázsiából is, de ennél jóval kisebb területen maradtak fenn napjainkig. Visszaszorulásuk oka valószínűleg a klíma változása (az eljegesedés) lehetett.
VÁLTOZATOK:
A modern rendszertanok a liliomfafélék (Magnoliaceae) tagjaként a Magnoliidae kládba, a liliomfa-virágúak (Magnoliales) rendjébe, tehát nem a valódi kétszikűek (Eudicotyledon) közé sorolják őket, mert fejlődési vonaluk még az egyszikűek kiválása előtt elkülönült a többi kétszikűétől (alapi helyzetűek).
ELŐFORDULÁSA:
Magyarországon a kora miocénban keletkezett ipolytarnóci lábnyomos homokkőből kerültek elő a 19,6 (plusz-mínusz 1,4) millió éves Magnolia mirabilis maradványai.
A nemzetségbe a különböző rendszerezések 120–210 fajt sorolnak, és ezek két, egymástól jól elkülönülő géncentrumban élnek.
A fajok több mint fele trópusi – ezek többnyire a hegyekben élnek az üde talajú erdőkben, savas kémhatású, tápanyagban gazdag talajon. Több (részben emberi közreműködéssel) Európába is átterjedt; hazánkban az üde talajú erdők alsóbb koronaszintjében élnek vadon, de csak szórványosan fordulnak elő.