Uborka Kínai kígyóuborka vetőmag

Leírás

Kínai kígyóuborka vetőmag

Uborka (Cucumis sativus)

Rédei Kertimag Uborka Kínai kígyóuborka vetőmag

A bőséges fajtakínálatban a legáltalánosabb a terméshossz alapján való csoportosítás:
konzervuborka (berakó, fürtös típus): rövidebb 14 cm-nél
félhosszú, vagy saláta típusú: 14-30 cm
hosszú, vagy kígyó típusú: 30 cm fölötti.

Osztályozás virágzási típus szerint: A termesztés szempontjából kiemelt fontosságú a termesztett uborkafajtán a nőtípusú és a hímtípusú virágok aránya, ez alapján megkülönböztetünk: a.) Vegyes vagy kevert virágú fajtatípus (monoikus): az alsó 14-18 nóduszon csak hímvirágok fejlődnek, majd ezt követően egyre több nővirág jelenik meg a főhajtás további fejlődése folyamán (kevert virágzású szakasz), a hónaljhajtásokon zömmel nővirágok fejlődnek.A vegyes virágú típusba tartozó fajtáknak nagy lombjuk van, és nagy a tenyészterület igényük is. Feltétlenül szükséges a jó beporzás (méhek). Ebbe a virágú típusba tartoznak a régi fajtáink. Az említett nagy lombterületet fejlesztve, viszonylag kevesebb terméssel (Marketmore, Szenzáció).
b.) Tiszta nővirágú, azaz teljesen nővirágú fajtatípus (gynoikus): hímvirág képzés csak az első nóduszon fordulhat elő, a virágok gyakran csokrosan képződnek, s ez tovább fokozza e típusok nagy termőképességét. Gyengébb, vegetatív növekedés, nagy termőképesség jellemzi ezt a virágzás habitust. Ilyen fajta például a Ritmo F1 és a Saturn F1 kígyóuborka. Ezek a fajták nagyon intenzív termesztési feltételeket kívánnak.
c.) Túlnyomóan nővirágú fajtatípus: a virágképzés hímvirágokkal kezdődik, majd a 4. vagy a 7. vagy akár a 10. nódusz után a növény átvált a nővirágok képzésére, és ezt követően csak nővirágok képződnek. A hónaljhajtásokon nővirágok képződnek. A nagy termőképességű berakóuborka-fajták többsége ebbe a virágzási típusba tartozik. Ezek a fajták intenzív művelést kívánnak. Például: Charlotte F1, Ornello F1, Megyer F1, Kolumbusz F1.

A Terméskötődés a termésfejlődés megindulásának feltétele a partenokarp-fajták kivételével a megporzás. A terméskötődés a méhek megporzó tevékenységének a függvénye. A megtermékenyülést követően már 1 nap múlva megindul a termésnövekedés. A partenokarp-kötődés esetén nem fejlődnek magvak. A megporzás ezeknél a fajtáknál nem kívánatos, mert termésdeformálódást eredményez, különösen a salátauborkáknál. A partenokarpia fogalma tehát a magnélküli termésképződés.

A fajtákat számos egyéb tulajdonságuk alapján is megkülönböztetik egymástól:

a héj színe alapján: világoszöld és sötétzöld,
a tüskék mérete szerint: aprótüskés és szemölcsös,
a termés felülete alapján: sima és bordázott.
a termesztési hely szerint: hajtató és szabadföldi.

Hasznos tippek:
Figyelem: a tiszta nővirágú, partenokarp- és a kevert virágú fajtákat szabadföldön egymástól minimum 100 m izolációs távolságra kell vetni, különben összeporzódnak és deformálódott termést hoznak. Ezért célszerűbb ezeket a fajtákat (Ritmo F1 és Saturn F1) fólia alatt termeszteni. Nagy termőképességűk, elsősorban támrendszeres termesztési módszerrel hasznosítható. A vízhiányban szenvedő uborka virágai nem termékenyülnek, a fiatal, már fejlődő termések torzulnak, görbülnek. Az uborka kedveli a magas páratartalmat, forró, száraz napokon a környezetét is alaposan öntözzük be. A növénytársításoknál az uborkát a kukorica, bab, borsó, zeller, káposzta, cékla, hagyma szomszédságába vessük. Ne kerüljön a paradicsom, burgonya és a retek mellé!

Uborka (Cucumis sativus)

magszám/gramm	vetőmagigény g/10nm	vetésidő	vetésmélység cm	sor- és tőtávolság cm	csírázási nap 20-22C fokon
28-38	1,5-2	IV-V. hónap	2-3	120 x 30	6-10 nap